Igen, a vállalkozó társasjátékban elég sokszor lépünk a munkaerőhiány mezőre és igencsak hatost kell dobni, ha tovább szeretnénk lépni. Hat akadályt kell leküzdenünk, hogy megfelelően képzett és motivált munkavállalóval kiegészülve álljunk a megrendelők rendelkezésére. Felsorolom ezeket, talán a munkakeresők felismerhetik a hibáikat, és hamarabb juthatnak álláshoz és a vállalkozók is alkalmazotthoz.

1. Képesség az álláshirdetés értelmezésére. Sokan már itt elvéreznek. Ha azt írom VÉGZETTSÉGGEL keresek dologozót, az nem azt jelenti, hogy nincs papírom, de: "25 éves tapasztalatom van", "dolgoztam építőiparban", "mindent meg tudok csinálni", "lennénk hárman" és hasonlók. Nem jó reakció a poszt alá odaírni: "Érdekel" és "Mennyi a pénz?", mert abból nem lesz kapcsolatfelvétel.
Ha szakembert keresek, akkor nem segédet, és nem főnököt.

2. Kommunikációs képesség. Én, a helyesírás alapján szűrök első körben. Ha valaki nem képes egy kettős mássalhangzót alkalmazni, vagy a milyen-t mien-nek írja, alapból ki van lőve. Ha nem tud egy mondatot érthetően megfogalmazni, hogyan lenne képes megérteni a munkával kapcsolatban az elvárásokat, utasításokat és kéréseket?

3. A mesélő. Általános ellenszenv tapasztalható az OKJ-s szakemberekkel szemben, de saját tapasztalatom alapján az elmesélt sztorik külföldi munkákról, mestervizsgáról és korábban jól menő vállalkozásról, mind intő jelek. A hallottakat oszd el néggyel és meglátod a valódi képet. Lehet egy OKJ-s is ugyanúgy jó dolgozó és rossz is, mint egy szakmunkás. Első nap úgyis kiderül, hogy mennyi köze van a szakmához, az első glettvashúzás megmutatja, hogy mennyi gyakorlat van a szavak mögött.
Azzal sincs baj, ha valaki beismeri a tapasztalatlanságát és bevallja, hogy gyakorlásra van szüksége. Kaphat esélyt, de értelemszerűen olcsóbban dolgozik, övé az "aljamunka" mindaddig, amíg nem bizonyít. Én is végigjártam ezt, és tudom, hogy akiben van akarat, képes feljebb jutni.

4. A kámfor. Nem egyszer fordult elő, hogy a tisztelt jelentkező, akár a munkakezdés előtt egy nappal, hirtelen elérhetetlenné vált. Nem korrekt. Az ilyen embernek nincs több esély. Ugyanez vonatkozik a munkában már alkalmazottként nem megjelenőkre is. A vállalkozónak is vannak kötelezettségei és a létszám csorbulásával ezek teljesítése kerül veszélybe. A cége hitelét veszti, megrendelésektől eshet el, ezzel a vállalkozó és alkalmazottai megélhetése is veszélybe kerül. Ne csináljunk ilyet! Sokkal becsülendőbb, ha megmondod, hogy kaptál egy jobb ajánlatot, hogy üldöz a mafia és menekülnöd kell, hogy bujkálsz a szeretőd elő, bármi, csak reagálj!

5. A mindentudó. A főnök azért van, hogy megmondja, mit kell csinálni. Ha a dolgozó válasza százhetvenedjére is a " De miért?", vagy a folyamatos megmagyarázás, az káoszhoz, tekintélyvesztéshez és minőségromláshoz vezet. Az ilyenektől jobb minél hamarabb megszabadulni, mert az egész közösséget megmérgezik.

6. A szünetmester haver. Volt olyan dolgozóm, aki 7 és 8 között elintézte a halaszthatatlan Facebook-teendőket, aztán leült gyorsan egy órát reggelizni, délig dolgozott, akkor persze ebéd 1-ig, de addigra legyen má' ott a kávé, délután kicsi munka persze óránként cigisztünettel. 4-kor már kezdődik a szerszámtisztítás, mert ötre a kocsiban kell ülni. Mert a főnök haver és úgysem szól. Egy darabig... A munkaidő az építőiparban 10 óra. Aki csinálja, tudja, hogy nem lehet folyamatosan, feszített tempóban teljesíteni és egy értelmes főnök ezt nem is várja el. De van az a mennyiség, ami igenis elvárható és még a a poénkodás is belefér, de csakis akkor, ha készen van, amit meg kell csinálni.

Persze sok-sok sztori van, ami bemutatja, hogy milyen a merítés. A kép nagyon színes és a munkavállalóknak is megvannak a maguk sérelmei, a ki nem fizetéstől a védőeszközök hiányán ét a be nem jelentésig, amiről egy külön posztot készülök írni. Ennek a posztnak nem a megoldás megtalálása volt a célja. Remélem ezzel egy kis segítséget tudtam nyújtani az álláskeresőknek, a vállalkozók felismerik az eseteket, a megrendelők pedig megértik miért érték egy jól összeszokott csapat és miért nem egyszerű egy munka lebonyolítása.

Nem kell minket sajnálni, hiszen ezt vállaltuk. Ez inkább egy kis érdekesség, kis bekukkantás a kulisszák mögé.

Mostanában az építőipar tudathasadásos állapotban van. Egyfelől a megrendelések száma növekszik, másfelől a szakemberek száma csökken.Az átlagember úgy képzeli, hogy az építési vállalkozó mercivel jár, kizsigereli a munkásait, odalök egy pofátlan árat és lelép a pénzzel.

Ez a kép nem is állhatna messzebb a valóságtól.
Éppen ezért hoztam létre ezt a blogot, hogy bárki betekinthessen a világunkba, megismerhesse problémáinkat, lehetőségeinket és eredményeinket.

Vannak rövid- közép- és hosszútávú terveim a bloggal, ezzel a pár sorral igyekszem elindítani valamit.
Lesznek, akik elfogadják, hogy ez a valóság, lesznek akik folytatják az irigykedést és kétségbe vonják a szavaimat, de a legtöbben azok lesznek, akik jobban tudják.
Nincsenek illúzióim.
De vállalom és megteszem ami tőlem telik.
Annyi írnivalóm van, hogy reggelig itt ülhetnék, és sorolhatnám. De beosztom és emészthető formában elmesélem, hogyan is éli mindennapjait egy építőipari egyéni vállalkozó.

A képen én vagyok és mint látszik, nem most szálltam ki a luxusautómból.

De a poszt címéről még nem írtam semmit.
Manapság sokan vannak, akik felháborodnak az árakon és maguk látnak hozzá az otthoni felújításokhoz, bővítésekhez, átalakításokhoz.
Belátom, vannak nagyon ügyes kezű emberek, akik hamar ráéreznek a burkolásra, festésre, kőműves munkákra, talán még egy előtetőt is összeácsolnak.
Aztán elégedetten megdörzsölik a kezüket; jó sok pénz maradt a zsebükben.

Valóban így van?

Tisztelet a kivételnek, de tutira veszem, hogy az első, vagy jó esetben a második nap végére megbánják. Alighogy leteszik a szerszámot, tisztálkodnak, már rohanhatnak is a munkába, vagy dőlhetnek az ágyba, mert reggel indul a mókuskerék a főállásban, így a szabadidőt kell feláldozni a lakás szépítésére.
Ez pedig fárasztó.
Sok szaki "maszekol" főállás mellett, és tudom, hogy ezt nem lehet sokáig bírni. A testünk nem tud regenerálódni a folyamatos terhelés miatt és emiatt a kellemes aktív pihenésnek induló felújítás hamar rémálommá válik. Vesszőfutássá, aminek nem akar vége szakadni.
A munka minősége romlik és a végére mindegy, hogy néz ki, csak legyen már készen.

A másik dolog, ami miatt érdemes szakemberre bízni az ilyesmit, az az anyagok beszerzése. Laikusként sok olyasmit vásárolhatunk, ami nem akkor, nem olyan mennyiségben és nem ahhoz a munkához kell. Sok tízezer forintunk bánhatja, ha ismerősök és youtuberek mondják meg, mire is van szükségünk. Emellett nekünk kell elmennünk az anyagokért, nekünk kell megoldanunk a szállítást, a tárolást is. 

Kellenek persze szerszámok is és ha csak a legolcsóbb minőséget választjuk, még okosnak is hihetjük magunkat, hiszen a szerszám megmarad és a munka is elkészül.
Csakhogy a következő felújítás 5 év múlva lesz, a pénz meg ott áll a műhelyben használaton kívül. Romlik az állapota, kölcsönadjuk, elvész és a haszonnak annyi.

Apropó Youtube!
Az állításokkal ellentétben nem ördögtől való a yt-ról tanulás, azonban mindenképpen szükséges hozzá némi gyakorlat és affinitás. Ha az alapok megvannak, hamarabb megértjük akár egy angol nyelvű videóból, hogy hogyan is kell elkészíteni egy gipszkarton előtétfalat, vagy hogyan kell burkolni egy előteret. Aki azonban még sosem fogott egy szikét a kezében, vagy sosem látott vízmértéket, az a videókból sem fogja megtanulni a használatát.

Végül, mivel nem halad a munka, szabadságot kell kivenni és ezzel is növeljük a költségeket, ugyanis tudjuk, hogy a szabadság bérezése nem egyenlő a munkában töltött időével.

Félreértés ne essék.
TUDOM, hogy vannak megbízhatatlan és utolérhetetlen alakok, a Facebookon hamar szembejönnek az ilyenek károsultjai. De a média működését ismerve az ilyen esetek felkapottabbak, mint a sikeres ügyletek. Sok elégedett ügyfél nem írja le a szuperül sikerült renoválás történetét, de azonnal billentyűzetet ragad, ha megkárosították.

Ez van, ezt kell szeretni!

Azt hiszem, a lényeget, kicsit zavarosan, de leírtam. A többi posztból úgyis kiderül majd minden ami most nem fért bele.