Mostanában az építőipar tudathasadásos állapotban van. Egyfelől a megrendelések száma növekszik, másfelől a szakemberek száma csökken.Az átlagember úgy képzeli, hogy az építési vállalkozó mercivel jár, kizsigereli a munkásait, odalök egy pofátlan árat és lelép a pénzzel.

Ez a kép nem is állhatna messzebb a valóságtól.
Éppen ezért hoztam létre ezt a blogot, hogy bárki betekinthessen a világunkba, megismerhesse problémáinkat, lehetőségeinket és eredményeinket.

Vannak rövid- közép- és hosszútávú terveim a bloggal, ezzel a pár sorral igyekszem elindítani valamit.
Lesznek, akik elfogadják, hogy ez a valóság, lesznek akik folytatják az irigykedést és kétségbe vonják a szavaimat, de a legtöbben azok lesznek, akik jobban tudják.
Nincsenek illúzióim.
De vállalom és megteszem ami tőlem telik.
Annyi írnivalóm van, hogy reggelig itt ülhetnék, és sorolhatnám. De beosztom és emészthető formában elmesélem, hogyan is éli mindennapjait egy építőipari egyéni vállalkozó.

A képen én vagyok és mint látszik, nem most szálltam ki a luxusautómból.

De a poszt címéről még nem írtam semmit.
Manapság sokan vannak, akik felháborodnak az árakon és maguk látnak hozzá az otthoni felújításokhoz, bővítésekhez, átalakításokhoz.
Belátom, vannak nagyon ügyes kezű emberek, akik hamar ráéreznek a burkolásra, festésre, kőműves munkákra, talán még egy előtetőt is összeácsolnak.
Aztán elégedetten megdörzsölik a kezüket; jó sok pénz maradt a zsebükben.

Valóban így van?

Tisztelet a kivételnek, de tutira veszem, hogy az első, vagy jó esetben a második nap végére megbánják. Alighogy leteszik a szerszámot, tisztálkodnak, már rohanhatnak is a munkába, vagy dőlhetnek az ágyba, mert reggel indul a mókuskerék a főállásban, így a szabadidőt kell feláldozni a lakás szépítésére.
Ez pedig fárasztó.
Sok szaki "maszekol" főállás mellett, és tudom, hogy ezt nem lehet sokáig bírni. A testünk nem tud regenerálódni a folyamatos terhelés miatt és emiatt a kellemes aktív pihenésnek induló felújítás hamar rémálommá válik. Vesszőfutássá, aminek nem akar vége szakadni.
A munka minősége romlik és a végére mindegy, hogy néz ki, csak legyen már készen.

A másik dolog, ami miatt érdemes szakemberre bízni az ilyesmit, az az anyagok beszerzése. Laikusként sok olyasmit vásárolhatunk, ami nem akkor, nem olyan mennyiségben és nem ahhoz a munkához kell. Sok tízezer forintunk bánhatja, ha ismerősök és youtuberek mondják meg, mire is van szükségünk. Emellett nekünk kell elmennünk az anyagokért, nekünk kell megoldanunk a szállítást, a tárolást is. 

Kellenek persze szerszámok is és ha csak a legolcsóbb minőséget választjuk, még okosnak is hihetjük magunkat, hiszen a szerszám megmarad és a munka is elkészül.
Csakhogy a következő felújítás 5 év múlva lesz, a pénz meg ott áll a műhelyben használaton kívül. Romlik az állapota, kölcsönadjuk, elvész és a haszonnak annyi.

Apropó Youtube!
Az állításokkal ellentétben nem ördögtől való a yt-ról tanulás, azonban mindenképpen szükséges hozzá némi gyakorlat és affinitás. Ha az alapok megvannak, hamarabb megértjük akár egy angol nyelvű videóból, hogy hogyan is kell elkészíteni egy gipszkarton előtétfalat, vagy hogyan kell burkolni egy előteret. Aki azonban még sosem fogott egy szikét a kezében, vagy sosem látott vízmértéket, az a videókból sem fogja megtanulni a használatát.

Végül, mivel nem halad a munka, szabadságot kell kivenni és ezzel is növeljük a költségeket, ugyanis tudjuk, hogy a szabadság bérezése nem egyenlő a munkában töltött időével.

Félreértés ne essék.
TUDOM, hogy vannak megbízhatatlan és utolérhetetlen alakok, a Facebookon hamar szembejönnek az ilyenek károsultjai. De a média működését ismerve az ilyen esetek felkapottabbak, mint a sikeres ügyletek. Sok elégedett ügyfél nem írja le a szuperül sikerült renoválás történetét, de azonnal billentyűzetet ragad, ha megkárosították.

Ez van, ezt kell szeretni!

Azt hiszem, a lényeget, kicsit zavarosan, de leírtam. A többi posztból úgyis kiderül majd minden ami most nem fért bele.